Magyar történeti, őstörténeti portál. Cikkek, tanulmányok Magyarország, Meótisz, Kummagyaria, Madzsar, Baskíria történetéről.

JULIÁNUSZ SZOBRÁNAK MEGÁLMODÓJA, BENDEFY LÁSZLÓ

Ma már kevesen tudják, hogy a szobor létrehozásának indítványozója, a megvalósítás fáradhatatlan szervezője és anyagi támogatója Édesapám, Bendefy László volt, ki már harminc éve nincs közöttünk.

Ki volt Bendefy László, és mi késztette arra, hogy emléket állítson - ahogy egyszer ő maga fogalmazott - az első magyar Ázsia-kutatónak? A szobron ábrázolt régmúlt történelmi esemény, azaz Juliánusz útjának ábrázolása kapcsán sokan bizonyára azt gondolnák, hogy Bendefy László történész volt, pedig ez nem így van. Ő két diplomával rendelkező műszaki ember volt, ezért bárki joggal teheti föl a kérdést: hogyan jut el egy okleveles mérnök és geológus doktor ahhoz az elhatározáshoz, hogy minden követ megmozgat egy középkori domonkos szerzetes szobrának létrehozásáért?

Édesapám kedvenc tantárgya már kisiskolás korában is, de főként később a gimnáziumban a földrajz volt. Ezzel a tárggyal kapcsolatban minden keze ügyébe kerülő könyvet elolvasott. Különösen lekötötték figyelmét az olyan bátor fölfedezőkről szóló leírások, akik minden veszéllyel dacolva behatoltak távoli földrészek ismeretlen és veszélyekkel teli vidékeire, hogy lépésről lépésre egyre kisebbre zsugorítsák Földünk térképén akkor még föllelhető fehér foltokat. Abban az időben még csak negyven év telt el a merész Stanley Henrik újságíró vállalkozása óta, aki 1871-ben nekivágott és végül az afrikai őserdő közepén megtalálta David Livingstone-t, akiről hosszú ideje azt sem tudta senki, hogy egyáltalán él-e még ?

Hogy milyen hatást gyakoroltak ezek az olvasmányok Édesapámra, a legjobb tanúságtétel a tőle ajándékba kapott "Afrika Meghódítása" című könyvének hozzám szóló dedikációja:

"Ezt a hivatást éreztem én gyermekkoromtól,

bár te is ezt választanád élethivatásodul."

Még nem is érettségizett, amikor merészen levelet írt terveiről az akkor már hírneves földrajz professzornak, Cholnoky Jenőnek. A jeles tudós nagyon kedvesen fogadta a fiatalember érdeklődését és azt a véleményét mondta el neki, hogy Földünk titkait nem ismerheti meg igazán az, aki azokat nem mérnöki szemlélettel kutatja. Érettségi után a tanácsot megfogadva mint a Pázmány Péter Tudományegyetem földrajz, geológia és őslénytan tárgyakat hallgató diákja egyidejűleg beiratkozott a Kir. József Műegyetem általános mérnöki karára is. Eközben, hogy gyakorlati tapasztalatokat is szerezzen, megnyerte a Vasvármegyei Múzeum akkor vezetőit, hogy bekerülhessen az intézmény Természetrajzi Osztályára tiszteletdíjas segéd-őrként. (Annak idején a múzeológusokat nevezték "őr"-nek.) Az itteni munka során elért eredményeit beépítette doktori értekezésébe, amelyre summa cum laude minősítést kapott, de addigra már átvette mérnöki diplomáját is.

Múzeumi tevékenységének jelentős állomása volt a Baltavárott (ma: Bérbaltavár) legelőször Suess E. bécsi geológus által 1861-ben megkezdett, de később többször félbehagyott ásatások eredményes folytatása (1924-27), melynek során nemcsak számos, 7-8 millió évvel ezelőtt élt ősállat csontmaradványait tárta föl, de mint mérnök és a hidrodinamikában jártas szakember megállapította, hogy az állatok valamilyen természeti katasztrófa, pl. erdőtűz elől menekülve pusztultak el tömegesen a megáradt ős-Zala folyóban, amely egy vízesésben gyűjtötte össze azokat. Az ásatásokat F.A. Bather, a British Museum tudósa is meglátogatta és elismerésén túl lehetővé tette az eredmények angol nyelvű kiadványban való megjelentetését.

A húszas évek végének nehéz gazdasági helyzetében bizonyára családalapítási tervei terelték arra, hogy a kedves múzeumi munkának lassan búcsút mondva néhány rövid kitérő után a biztos kenyeret ígérő Állami Földmérésnél helyezkedjék el. Már itt dolgozott, amikor 1930-ban ifjúkori álmainak megvalósulása csillant föl, mert meghívást kapott, hogy mint geológus és mérnök vegyen részt a neves Afrika kutató Almássy László líbiai expedíciójában. Legnagyobb sajnálatára az expedíció anyagi eszközök híján meghiúsult. Újabb lehetőség kínálkozott, amikor a Földrajzi Társaság elnöksége kutatóutat tervezett annak tisztázására, hogy van-e szerkezeti összefüggés az Alpok hegyrendszere és az északkelet-afrikai hegyvidék között és őt kérték föl a "Magyar Tudományos Afrika Expedíció" megszervezésére. Az olasz kormány a célba vett területen petróleum-vagyont remélve jelentős segítséget ígért a vállalkozáshoz. Mivel az olasz támogatás nélkülözhetetlen volt az expedíció lebonyolításához, Bendefy László az előkészítés során kiutazott Rómába annak biztosítása érdekében. Közbenjárása akkor sikerrel is járt, amikor azonban már az expedíció indítására került sor és Bendefy már készen az Afrikába való továbbutazásra ismét Rómában volt, Olaszország a francia-olasz erőviszonyok alakulása folytán kénytelen volt lemondani a területről, ezért menet közben visszavonta a támogatásra vonatkozó ígéretét és ezzel a vállalkozást félbe kellett szakítani.