Magyar történeti, őstörténeti portál. Cikkek, tanulmányok Magyarország, Meótisz, Kummagyaria, Madzsar, Baskíria történetéről.

JULIÁNUSZ SZOBRÁNAK MEGÁLMODÓJA, BENDEFY LÁSZLÓ

A Földrajzi Társaság Afrika expedíciójának szervezése egybe esett egy hazai jubileumi időszakkal: 1935-1938 között Juliánusz barátnak hét évszázaddal azelőtt megtett, kétszeri utazására emlékezett az ország. 1934-ben Bendefy maga is közelebbről kezdett foglalkozni Julianus testvér utazásával és mint terepen dolgozó geológus és mérnök, közvetlen tapasztalatain keresztül át tudta érezni az ötven napos sivatagi utazás gyötrelmeit és értékelni teljesítményét. Őt ekkor még elsősorban az érdekelte, milyen ismeretlen területeket járt be az Ázsiában maradt véreinket megkeresni és megtéríteni indult hős szerzetes, milyen földrajzi ismereteket lehet jelentéséből összegyűjteni. Ilyen előzmények után, míg Bendefy László az előkészítési tevékenység miatt és a támogatás megszerzésében remény-kedve Rómában tartózkodott, szabadidejét a Vatikán levéltárában hasznosította Juliánusz utazását leíró kútfők után kutatva. Ennek során elsősorban Juliánusz jelentését vizsgálta, amelyet a barát, útjáról visszaérkezve Rómában személyesen mondott tollba Richardusz szerzetesnek, aki azt "De Facto Ungariae Magne" címmel jegyezte le. A jelentést elsőként Desericzky J. Ince, Juliánusz levelét pedig Dudik F. Beda találta meg. A jelentés különös körülmények folytán a "Liber Censuum" néven ismert pápai adó-könyvbe került és így maradt fönn az utókorra. Az eredeti jelentést a XIV. sz. derekán II. János francia király parancsára lemásolták, de valamilyen oknál fogva a Vatikánban maradt. Erről a másolatról, amelyet már több kutató ismert, a magyar történelemtudomány korábban nem vett tudomást. Két további másolat is készült a jelentésről, ezek közül az egyiket Firenzében, a másikat Párisban őrzik.

A kódex tanulmányozása közben Bendefy mind mélyebben megismerte a közel két esztendőbe, hihetetlen sok nélkülözésbe és szenvedésbe kerülő útnak a részleteit, amelyre Juliánusz három szerzetes társával és királyi kísérettel indult, majd ahonnét magára maradva egyedült tért vissza.

Nőttön nőtt csodálata az emberfeletti teljesítményt véghez vitt dominikánus iránt és egyre erősebben megérett benne a gondolat, hogy ennek a rendkívüli embernek Magyarországon méltó emléket kellene állítani.

Bendefy László kódexet tanulmányoz a Vatikán könyvtárában.