Magyar történeti, őstörténeti portál. Cikkek, tanulmányok Magyarország, Meótisz, Kummagyaria, Madzsar, Baskíria történetéről.

XIV. SZÁZADI MAGYAR BIRODALOM A KAUKÁZUSBAN.

". . . útnak indultam Madsar felé. Ez jelentős és egyik legszebb város, a türkökhöz tartozik. Nagy folyó mellett fekszik. Kertek találhatók ott és gyümölcs bőségesen. Mi itt a kegyes és alázatos sejk, a tiszteletreméltó Mohammed al-Bathaihij házában laktunk. Az ő kolostorában körülbelül 70 arab, perzsa, török és görög szerzetes volt, nősek és nőtlenségi fogadalmat tartók is. Életüket alamizsnából tartották fenn. Ennek az országnak a lakosai nagyon jó véleménnyel vannak a szerzetesekről és minden éjjel lovakat, marhákat és birkákat vezetnek a remetelakba."

Tanuja voltam ebben az országban olyan figyelemre méltó dolognak, azaz jelenségnek, amelyet az asszonyok élveznek a türköknél; őket csakugyan egy ranggal magasabbra tartják, mint a férfiakat. Ami az emirek feleségeit illeti, első alkalommal akkor láttam egyet, amikor kimentem Kirámból. Észrevettem akkor a hercegnőt, Szaltija emir feleségét a kocsijában. Az egész kocsit drága kék posztó takarta, az ablakok és a kocsi ajtaja nyitva volt. A hercegnő előtt négy fiatal leány ült. Gyönyörű szépek és öltözékük csodálatos. Mögöttük több másik kocsi jött, ezekben szolgálatot teljesítő fiatal leányok voltak. Amikor ő közeledett ahhoz a helyhez, ahol az emir volt, kiszállt a kocsiból. Körülbelül harminc fiatal leány szintén kiszállt, hogy a ruhája szárnyát emeljék. Öltözete tele volt gomblyukakkal, minden fiatal leány tartott belőlük egyet-egyet, a ruha szárnyait is minden oldalról emelték és így a hercegnő méltóságteljesen lépkedett. Amikor odaérkezett az emir elé, az felemelkedett előtte, üdvözölte és oldalára ültette, a fiatal leányok pedig körülfogták úrnőjüket. Kumisz tömlőket hoztak. A hercegnő öntött abból egy serlegbe, térd-re ereszkedett az emir előtt és átnyújtotta neki. Amikor az ivott, a nő inni adott sógorának, majd az emir adott inni a hercegnőnek. Felszolgálták az ételeket. A hercegnő az emirrel evett, ez ajándékozott neki egy ruhát, mikor a nő visszatért. Ilyen módon viselkednek az emirek feleségeikkel.

Látni lehetett ennek a nőnek az alakját, mert a türkök asszonyai nincsenek lefátyolozva. Egy másik nő szolgálóitól kísérve a vásárra juhokat és tejet hozott, s ezeket az embereknek illatszerekért adta el. Ami a kereskedőket és a kisárusokat illeti, ezeket is láttam. Az asszonyt gyakran férje kiséri, akit - ha bárki látná is - szolgái egyikének tartaná. Nincs más ruhája, mint egy birkabőrprém és a fején magas kalapot hord, ami illik ehhez a ruhához és amelyet alkulának neveznek.

Készülődünk elutazni Madzsar városából, hogy a szultán tábora felé irányozzunk. Ez négy napi járásra van egy Bisdagh (Öthegy) nevű helyen. Ebben az Öthegyben van egy melegvizű forrás, s abban a türkök mosakodnak, mert azt tartják, hogy ha ott valaki megfürdik, biztonságban van a betegségek támadásától.

Időközben megérkezett a szultáni udvar, ezt a türkök ordunak nevezik. Láttunk egy városnyi tömeget, amely lakósaival együtt költözködött, magukkal vitték a mecseteket és a boltokat is, és konyhák füstje emelkedett a levegőbe, mert a türkök ételeiket utazás közben is megfőzik. Lóvonta kocsik szállítják ezt a népet és mihelyt megérkeztek a táborhelyre, leszedték a sátrakat, amelyek a kocsikon voltak, és felállították a földön, mert azok nagyon könnyűek. Ugyanazokat használják a mecsetek és a boltok részére is.

Vajon kik voltak Madzsar lakói? Az ország, de főképp a főváros népessége nem volt egységesen magyar. Gondoljunk csak a pápa levelének beköszöntőjére: "minden keresztény magyarnak, malkaitának és alánnak üdvözlet!" Nagyon sok arab élt a városban, Ibn Batuta is egy arab sejknél talál szállást. A sejk kolostorában arab, perzsa, török és görög szerzetesek éltek. Különösen a bazár lehetett nagy nemzetközi találkozóhely, Ibn Batuta látott ennek a városnak a bazárjában egy zsidót, aki üdvözölte és arabul beszélt hozzá. Kérdezősködött tőle, érintve az országát is, mire elmondta, hogy spanyol eredetű. Karamzin orosz történész történeti művében arról olvasunk, hogy 1318-ban , amikor a szerencsétlen Jaroszlavics Mihály nagyherceget a Kaukázus közelében megölték és holttestét Madzsarba küldték, a kereskedők közül sokan, akik Mihályt személyesen ismerték, drága szemfedőkkel kívánták beteríteni és a templomba kitenni. Történetünk idején tehát Madzsarban orosz kereskedők is laktak, sőt templomuk is volt. Vallását mindenki szabadon gyakorolhatta, Madzsarban a mongol helytartók védőszárnya alatt az iszlám is otthonra lelt. Gyeretyán fejedelem idejében még semmi esetre sem lehettek a mohamedán vallásuak többségben, de a hittérítés a muzulmánok részéről is erősen folyt. A mohamedánok lassan olyan túlsúlyba jutottak, hogy a helyzet kedvezőtlen alakulása miatt, mikor a pápa Nicolaus püspököt 1377-ben Lübeck-be helyezte át, utódot már nem nevezett ki Madzsarba.